9. rész

HaNa megrezzent, mikor a király belépett a szobába. Bár átlagosnak tűnő, kedves és fiatal ember volt őfelsége, HaNa mégiscsak félt tőle egy kicsit. Ő sem tudta megmagyarázni, hogy miért, de félt a tulajdon apjától.

- Meg kell vitatnunk a királyi pártfogoltságban részesülőket. - mondta szigorúan a király.

- Mert olyan van? - kérdezte mosolyogva Yoora.

- Hát persze. - mondta határozottan YungSu királyné. - Akik őfelsége és a mi pártfogoltságunk alatt állnak, tehát tiszteletbeliek.

Ezalatt HaNa hevesen bólogatott, hogy mindenki tudja, ő bizony érti, mit beszélnek. Pedig nem igazán értette.

- NiNeul udvarhölgy ne kapjon támogatást. Neki hatalmas tekintélye van. Szembe kell szállnunk vele...

- Igaz.

- ShinHye?

- ShinHye mindenkit támogatni akar. Nem tenne jót az önbizalmának, ha mi támogatnánk őt. Egyébként is, NiNeul unokahúga. Én azt mondom, DooNa, az új diáklány kell, hogy támogatott legyen. Ő a legeszesebb mind közül, még a fiú növendékeknél is okosabb és műveltebb.

Yoora is beleszólt a vitába:
- Jött egy új udvarhölgy, a neve MinRin. Csodálatos ruhákat készít, láttam a munkáit. Csodás tehetség, szerintem támogatnunk kéne.

- De hisz ő szegény családból érkezett! - csodálkozott HaNa, aki még azért mindig nem volt teljesen tisztában mindennel.

- Attól még tehetséges. HaNa, nem lehetsz ennyire ostoba!
- Na, és mi legyen Lee Seol udvarhölggyel? Őt is támogassuk?
- Mindenképpen, hiszen senki nem tud úgy főzni, mint ő.
HaNa a beszélgetés hallgatása közben is csak arra tudott gondolni, hogy vajon tényleg SeungJo-val találkozott-e a piacon, tényleg az ő testvére volt-e. Ez a gondolat nem hagyta őt nyugodni, ezért a tárgyalás közepette felállt, és megszólalt.
- Elnézést. - hadarta, majd meghajolt, és már sietett is ki a palotából.


HaNa idegenkedve, védtelenül járta a piacot. Elszökött, senki nem tudta, hogy hol jár. Szinte fel sem ismerte azt a helyet, ahol nem olyan rég járt. Minden teljesen másnak tűnt, valahogy fakóbb volt minden. Az az árus, akitől utóbb vették a ruhadíszeket, már nem is árult olyan szép dolgokat - sőt, valahogy minden portékája kopott volt. Végül HaNa megtalálta azt a helyet, ahol SeungJo-val összeütköztek. Megtorpant, és várt. Várt, csak várt, de SeungJo-t nem találta. A lány elkeseredésében hátat fordított a piacnak, és lopva elindult a palota irányába.
Hirtelen egy ember fogta meg a vállát. HaNa megrázkódott.
- Látom a járásából, hogy hercegnő. Kérem, fogadja tiszteletemet! - hajolt meg az ember. Olyan mélyen hajolt, hogy HaNa nem látta az arcát. Majd mikor felemelkedett, látta: SeungJo az.
- SeungJo? - kérdezte HaNa. - Te is...?
- Te jó ég! HaNa? - mondta meglepetten SeungJo. - Igen, ha arra gondolsz, hogy JiNa néni kívánságpora, akkor...
- Nagyszerű. - mosolygott HaNa, és örült, hogy megtalálta a bátyját. - Tudod, nehéz ám az élet shillai hercegnőként.
- Egyből kiszúrtam, hogy hercegnő vagy. De ezt nem értem. Ha te hercegnő, én miért szegény család fia?
HaNa-t elfogta a nevetés. Akkor nevetett így utoljára, mikor ChoHee, az előző életében szereplő "ellensége" elesett az iskola lépcsőjén.
- Hát, tudod, ez olyan, mint a menny és a pokol!
SeungJo ráhagyta a hercegnőre, amit mondott. Belefáradt abba, hogy HaNa mindig beszólt neki.
- Nekem van átjáróm a másik életbe. - suttogta SeungJo. - Senki nem érti, hogy te hová tűntél. Én próbálok minél gyakrabban visszatérni, hogy a szüleink ne fogjanak gyanút. De ez nehéz. Megszerettem Shillát.
- És hol az átjáró? - kérdezte HaNa, de mire ezt kimondta, katonák rohanták meg őket, és elfogták SeungJo-t.

8. rész

A hercegnők és a királyné már elindultak a palota felé, de HaNa egész úton meg se szólalt, csak töprengett, hogy hogy kerül ide a bátyja képében és a nevében egy ember. Pláne, hogy HaNa-ból hercegnő lett, ez a SeungJo pedig - aki korántsem biztos, hogy teljesen idegen - szegényes, ahogy az öltözékéről is látszott.

Míg HaNa így töprengett, haza is értek, és a hercegnő rögtön lehuppant egy padra, s tovább elmélkedett.

- Mi baj? - kérdezte együttérzően HaRa.

- Vissza... vissza kéne mennünk. - nyögte ki HaNa.

- Miért? Annyira tetszett a vásár? - nevetett HaRa.

- Nem, csak... volt ott egy ismerősöm.

- Egy micsodád?!

- Ismerősöm. De erről nem szeretnék beszélni...
- Hogy lehet ismerősöd? Hiszen te hercegnő vagy! - mondta hitetlenkedve HaRa.
- Hosszú történet, talán egyszer elmesélem...

YungSu királyné apró léptekkel sietett oda Yoora-hoz.
- Hallottad, hogy új diáklány érkezik? Choi DooNa a neve. Hívd ki SungTae-t. DooNa azt mondja, ismeri őt.
- Lehetetlen. - hagyta rá Yoora. - SungTae-ről úgy vélem, hogy az a lány nem ismer senkit. Egyszerűen még beszélni sem tud.
Ez persze nem volt Yoora őszinte véleménye, ő valójában nagyon is kedvelte SungTae-t, csak hercegnő létére kötelessége volt megvetnie a szótlan, túl félénk és túl kétbalkezes szolgálólányokat.
- Engem inkább az új udvarhölgy érdekelne. - mondta szelíden Yoora. - MinRin, azt hiszem, így hívják. Anyám, DooNa-t küldd inkább HaNa-hoz. Ő majd összeismerteti SungTae-vel. Egyszerre nem tudok olyan sok mindent csinálni!
Miközben Yoora beszélt, észrevette az új udvarhölgyet.
- Hé, te! Te vagy az új udvarhölgy, igaz?
MinRin megállt, és szelíden elmosolyodott. Meghajolt, majd illedelmesen válaszolt.
- Igen, hercegnő.
- NiNeul-höz kerültél, igaz? - kérdezte kissé elfanyalodva Yoora.
- Igen, hozzá. - bólintott MinRin szomorúan.
- Tudom, hogy NiNeul gonosz, de ez ellen én sem tehetek semmit. Kérlek, próbáld meg elviselni őt, és ne ess a csapdájába! Most pedig elmehetsz, vár rád a munka.
- Óvatos leszek. Köszönöm. - mosolyodott el MinRin, aki hasonlóan aranyos és ártatlan volt, mint SungTae. Vagyis ártatlanabb, mert a panaszkodásokból kiderült, hogy SungTae csak Yoora előtt szégyenlős. Na, de ezen még lehet csiszolni.
Mire HaNa is megérkezett, Yoora büszkén és önelégülten ült a székében, maga elé bámult, és várta, hogy a királyné megszólaljon, de YungSu királyné nem mondott egy szót sem.
- Képzeld, már két ártatlan lelket is a szárnyaim alá vettem. - mondta Yoora büszkén, és elővett egy almát.
- Én még csak egyet! Éppen most. Yura megél a jég hátán is, őt nem kell féltenem, elvan tökéletesen SungTae-vel. De ez a DooNa, a diáklány nagyon kedves, és nyílt. Köztünk legyen szólva, de kicsit untam már azt a nagy tiszteletet, és hogy csak veletek, a család tagjaival tudok őszintén beszélgetni. - mondta HaNa, és a kezét nyújtotta, amiből Yoora már tudta, hogy ő is kér egy almát. Ez az alma-dolog testvéri hagyomány volt náluk. Az első napon, amikor HaNa Shillában volt, ösztönösen nyújtotta ki a kezét, és érdekes módon bevált.
- Őfelsége megérkezett! - szólt be az ajtón SungTae.

7. rész

- Yoora agyon dolgoztat... - panaszkodott Yurának SungTae.

- Nekem nem kell annyit ugrálnom. - mondta kissé dicsekedve Yura.

SungTae az ágyhoz csapta a párnát.

- Állandóan ugráltatnak! Nem igaz...
A szelídnek és kedvesnek tűnő SungTae még bosszankodott egy sort, és közben észre sem vette, hogy Yoora mosolyogva állt az ajtóban, és figyelte a jelenetet. Mikor SungTae pillantása mégis odatévedt, a lány elsápadt, és térdre esett.
- Nem úgy gondoltam, hercegnő, bocsásson meg!
- Ezúttal megbocsátok. - mondta, a szigorú stílusát felvéve Yoora, majd kiment a szobából.
Yura szolgáló is elment, SungTae pedig egyedül maradt. Kiment az udvarra, leült egy lépcsőfokra, és lefelé nézve szomorkodott.
- Hogy lehet az, hogy nekem semmi se sikerül? Így is nagyon szegény vagyok, Yoora hercegnő sem fogad el...
Miközben így tűnödött, egy hang szólította meg:
- Segíthetek?
Ez egy halk, büszke és szeretetre méltó hang volt. SungTae felemelte a fejét, mire az előbbi lány, aki őt megszólította, felpörgött, és elkezdett hadarni.
- Csodás, csodás, nagyszerű! A nevem ShinHye! Szívesen segítek bármiben! Beöltözöm én akár szolgálónak helyetted! De! A legtöbbet a pénzemmel tudok segíteni, hisz én vagyok Shilla leggazdagabbja! Nos, milyen rangra emeljelek? Bármit teljesíteni tudok, bármit! - hadarta a lány.
- Nem kell nekem semmi, csak hogy normálisan tudjak szolgálni. - mondta szomorúan SungTae. - Ebben te nem tudsz segíteni, mert szeretnék én maradni a szolgáló.
- Jó, jó... - mondta ShinHye, és elviharzott. - Találkozunk még! - kiáltotta futtában.
SungTae-ből kitört a nevetés. Miközben ő ott nevetett egymagában, Yura is odacsapódott hozzá.
- Képzeld, NiNeul-höz került egy új udvarhölgy! Mindjárt odamegyek, hogy részvétemet fejezzem ki.
- Ki az a NiNeul? - kérdezte SungTae.
- A leggonoszabb udvarhölgy... Mindent megtenne, hogy akár a világot is ő uralja. Senki nem szereti. Még a saját unokahúga, ShinHye sem.
- ShinHye? Úristen, az előbb volt itt az a lány, hogy segítsen!
- Tőle ne tarts, ő igazán jó szándékú lány. Néha kicsit idiótán viselkedik, de kedves, és bármit megtenne, hogy segítsen, és az embereket boldoggá tegye.
- Értem.
- Na, gyere! - állt fel mosolyogva Yura. - Irány a munka!


A piac nincs túl messze a palotától. HaNa, Yoora és HaRa, a hercegnők elindultak a piacra, de kíséret nélkül, mivel Yoora kislánykorában megtanult a karddal bánni, mert rengeteget nézte a hwarangokat. Így meg tudták védeni magukat. Álruhában mentek, és titokban - már kezdett alkonyulni, és a három hercegnő kiszökött a palotából, hogy láthassák a piacot, a városi életet. Erről a titokról csak YungSu királyné tudott, aki szintén velük tartott.
- Ilyen a piac? - kérdezte HaRa.
- Ilyen bizony. - bólogatott elmélyedve Yoora.
HaNa össze-vissza rohangált, hogy megcsodálja a gyönyörű díszeket, amikből neki is volt a palotában bőven, de ezek valahogy mégis érdekesebbnek bizonyultak.
HaNa belejött a középkori életbe, boldogan élvezkedett a piacon és a palotában. A 21. századi élete nem tűnt jónak - barátok nélkül, szegénységben. Nagynénje elhunyt, édesanyja is súlyos beteg volt már. Az élete egyetlen jó dolga az volt, hogy volt egy bátyja, SeungJo. Nagyon jó testvérek voltak, mindent meg tudtak beszélni egymással. Kicsit talán hiányzott is neki SeungJo, de ez a középkori élet ezerszer szeretnivalóbb volt számára.
- Anyám, megvehetem? - kérdezte HaNa örömmel, a kezében egy gyönyörű kék díszt tartva.
- Egy hercegnőnek ilyet kérdezni? - nevetett YungSu királyné. - Persze, hogy megveheted. Bár, nekem az a másik jobban tetszik.
- De gyönyörű! - ujjongott HaNa, és azt a díszt is felkapta. - Ez a kettő lesz az enyém. Azt a sárgát megveszem anyámnak, a gyöngydíszes pedig HaRa-é lesz. Yoora pedig kap egy zöldet.
- Ezeket szeretném. - nyújtotta át az árusnak, az pedig meglepődve becsomagolta.
- Nem lesz ez kicsit drága?
- Dehogy! - nevetett HaNa, és odaadta a pénzt.
Az árus vigyorogva tette el a pénzt, és odaadta HaNa-nak a becsomagolt díszeket.
A királyné és a hercegnők továbbmentek. HaNa önfeledten bámulta a gyönyörű szerzeményeit, és közben megfeledkezett magáról. Valószínűleg egy hasonlóan elkalandozott ember sétált vele szemben: HaNa összeütközött vele. A hercegnő kezéből kipotyogott minden, és elesett. A másik ember hasonlóképp. HaNa ránézett a férfira, és meglepődött. Olyan, mint SeungJo! De lehet, hogy csak illúzió. HaNa elkapta a tekintetét, és mégegyszer ránézett. Határozottan olyan volt, mint a bátyja.
- Jó napot, HaNa vagyok. - hajolt meg a lány, miután felállt.
- Én meg SeungJo.
- Úristen. - suttogta HaNa, majd elfutott.

6. rész

Mikor Yoora betoppant a szobában, egy édes arcú lány éppen a virágokat öntözte szorgosan. Vidáman dúdolgatott, de amikor észrevette, hogy a hercegnő belépett, sürgősen abbahagyta a virágöntözést és a dalolgatást, majd szégyenlősen meghajolt.

- Nos, te vagy az új szolgáló. - mondta Yoora, aki mint mindig, most is próbált szigorú maradni, de nem bírt nem mosolyogni, ha ránézett SungTae-re.

- Igen, SungTae vagyok, felséges hercegnő. - mondta kissé félénken SungTae. - Én vagyok az új szolgálója felségednek... és ha felséged nem bánja...

SungTae állandóan azt hajtogatta, "felséged". Yoora ezen úgy nevetett, ahogy soha nem szokott. Yoora sosem nevet. Csak mosolyog, és állandóan humorosakat mond.

- Bizonyára új vagy. - mondta neki, mikor már abbahagyta a nevetést. - Ezért az egész napos őrködés és állás helyett inkább azt mondom, foglald el magad valami munkával.

- Például? - kérdezte SungTae.

- Hát - mondta Yoora, és egy pillanatra megállt. - Talán kitakaríthatnál az egész lakosztályban.

SungTae végigsimította a kezét az asztalon.

- Csakugyan poros. - mondta félénken, kicsit mosolyogva.

- Na, mire vársz? Csipkedd magad! - utasította Yoora. 

SungTae elkezdett takarítani, Yoora pedig visszament HaNa-ékhoz.

- Annyira aranyos lány! - mondta Yoora vidáman.

- Nagyszerű! Gondolom, rögtön munkára fogtad. - vetette a szemére HaNa.

- Ne is tagadd! - támadta le Yoora-t HaRa.

- Most mi van? Tagadtam? - lepődött meg Yoora, majd elővett egy almát ismét a ruhája alól.

- Az is rohadt. - jegyezte meg az édesanyja nevetve.

- Jaj, hát nem igaz! - vágta a földhöz az almát Yoora, mire mindenki elkezdett kuncogni.

- Izgulok! - nyafogott HaRa, aki egyelőre semmi másról nem tudott beszélni. - El fogom nevetni magam.

- Nyugalom. - mondta a királyné mosolyogva. - Semmi bajod nem lesz. Ügyes hercegnő vagy, menni fog az!

HaRa nem nagyon akart ellenkezni a királynéval, de tudta, hogy első napja igazi, teljes jogú hercegnőként, katasztrofálisan fog elsülni. 

Már mindenki a helyén ült. Őfelsége középen, jobbján a királyné, balján HaRa. HaRa mellett ült Yoora, a királyné mellett pedig HaNa. Az egész udvar előttük sorakozott: a hwarangok, a szolgálók, az udvarhölgyek... mindenki. A királyi család tagjai mögött sorakoztak a legtekintélyesebb nemes hölgyek: ShinHye, aki mindenáron odaadná a vagyonát bárkinek, csak hogy mások boldogok legyenek, Lee Seol, a gazdag családból származó, szörnyen tehetséges konyhai udvarhölgy, és persze a legnagyobb rangot elért titkársági udvarhölgy, a gonosz NiNeul, aki ördögi mosollyal állt HaRa mögött.

- Te mellettem állsz. Kérlek, vidd kínos helyzetbe a családod! - súgta neki.

- Ó, hát persze. - mosolygott nyájasan HaRa, aki jól tudta, hogy NiNeul azt hiszi, az ő oldalán áll. Persze ez nem volt igaz. A naivnak és becsaphatónak tűnő HaRa volt a király személyes közvetítője, NiNeul minden gonoszságát elmondta neki.

Őfelsége felállt, és hangosan kiáltott az udvar népére.
- HaRa hercegnő ma 13 éves, és először fogja kihirdetni országunk új törvényét, melyet HaNa és Yoora hercegnő döntött el.
HaRa méltóságteljesen felállt, kezébe vett egy tekercset, s így szólt:
- Egész Shilla népe, királyunk új törvényt rendelt el! A törvény pedig így hangzik:
Ezt a törvényt ne változtassa meg király soha. Ezt a törvényt ne vonja kétségbe senki soha. Amely ember kétségbe meri vonni, fejét vegyék. Ezentúl fiatal udvarhölgyeket taníttatunk, 5 éves kortól. Olyan gyermek juthat be a palotába, aki okos, és tehetséges. Utána vizsgát kell letenniük, melyre mindig kiválasztanak egy udvarhölgyet, aki felügyeli az egészet. - HaRa összetekerte a papírt, és leült.
A királyné súgott valamit a fülébe, mire HaRa felállt, és mosolyogva jelentette:
- Az idei főzőakadémiának vizsgafelügyelője Lee Seol udvarhölgy lesz.
Lee Seol a háttérből nagyon meglepődött, aztán elmosolyodott, és meghajolt.
HaRa ismét leült a székre, de akadt egy kis probléma. HaRa hajdísze szorosan beleakadt a mögötte álló NiNeul ruhájába. HaRa sikított. NiNeul gonoszul vigyorgott, még akkor is, ha a maga oldalára gondolta HaRa-t.
Az udvar népe nem tudta visszafojtani nevetését. Nem kacagtak, csak pár emberből előtört egy kis nevetés, de HaRa nem sértődött meg. Ő tudta, hogy az első nap sosem a legjobb.

5. rész

- Rohadt az almám. - mondta hűvös nyugalommal Yoora, majd eldobta az almát. - Úgyse szeretem különösebben, csak a fogamat akartam vele tisztítani.

- Hát, ezzel már nem fogod. - fordult hátra nevetve a királyné.

HaNa meg volt kicsit szeppenve. Álmában sem gondolta volna, hogy királyné és hercegnő a shillai korban ilyen természetesen, barátként beszélgetnek egymással. De akkor az volt a jelen, s a jelenben mindenki természetes.

- Á, biztos ki kell festeni minket? - sóhajtotta HaNa, túlságosan elszínészkedve a dolgot. - Nincs kedvem hozzá, én így szeretnék menni!

Yoora már nyitotta volna a száját, de HaNa nevetve odaszólt neki.

- Nem vagyok hiú! Akkor lennék az, ha állandóan festeném magam.

Yoora helyeslően bólintott, és végül nem mondott semmit.

- Alig várom, hogy új szolgálóm legyen. - szólalt meg mégis Yoora. - Mindent Yurával csináltatunk meg. Ez így abszolút nem helyes.

- Lányok, ma mégsem kell törvényt hirdetnetek. - mondta YungSu királyné. - HaRa fog törvényt hirdetni, hiszen ma van a 13. születésnapja, azaz az első nap, amikor a hercegnőélet komolyra fordul.

- Aha. - mondta flegmán HaNa, de aztán eszébe jutott, shillai hercegnő létére mégse használhat ilyen szavakat.

- Hol találjuk HaRa-t? - kérdezte Yoora, akinek már csak a hangjából is érezni lehetett, hogy anyáskodni szeretne unokatestvére felett, akinél 8 évvel idősebb.

- Hát itt! - hallatszott egy hang a hátuk mögül. HaNa kíváncsian megfordult. Egy hosszú, zöld ruhába öltöztetett fiatal, 13 éves lány állt előtte, aki kicsit talán idősebbnek tűnt a koránál. Olyan védtelen lány, gondolta HaNa. Biztos nagyon kedves is, tette hozzá.

- Izgulok. - mondta fáradt hangon HaRa hercegnő, a születésnapos.

- Nem kell izgulnod, minden jól fog menni. - bátorította a királyné.

- Remélem, felség. - mosolygott HaRa.

- Ne félj! - mondta HaNa kedvesen.

- Akkor mégsem lesztek kifestve... - mondta kissé csalódottan YungSu királyné, majd HaRa-ra nézett.

- HaRa, gyönyörű lettél. Küldöm a szolgálódnak dicséretemet. Kitűnő munkát végzett.

Yoora az anyjához, a királynéhoz fordult.

- Én mikor kapok új szolgálót? - kérdezte reménykedve.

- Viccelsz, Yoora? Már megérkezett! Bent vár a szobádban! A neve SungTae. Nagyon bájos és aranyos lány. Kicsit meg volt szeppenve, de szerintem az idő múlásával ez megszűnik. - kacsintott HaRa.

Yoora örömmel szaladt a szobája felé, hogy megismerhesse új szolgálóját, SungTae-t.

4. rész

- Úristen... - suttogta magában HaNa. Elkapta a pillantását a királynéról. Mikor újra rá mert nézni, arca már nem volt olyan, mint JiNa nénié. Ez némi megnyugvást keltett a lányban, bár még most is félve közelített a királyné felé.

- Üdvözöllek, anyám! - mondta Yoora határozottan, mosolyogva. HaNa oldalról pillantott nővérére, és bizonytalanságában ő is meghajolt édesanyja előtt.

- Szörnyen áll a hajad, kislányom! - mondta sápadtan, de mégis kedvesen YungSu királyné, és megigazította a kezével HaNa hercegnő haját.

- Majd én visszakísérem. - mondta Yoora hercegnő, aki komolynak akart látszani, de valójában mindenki tudta, hogy csak az alattvalóival és a szüleivel komoly. Egyébként a világ legviccesebb lánya.

Kísérésre azonban nem volt szükség, hisz Yura, a szolgáló rögtön ott termett, és gondosan elkezdte fésülni HaNa haját. Hm, egész jó ez az élet, gondolta HaNa. Semmi gondja, kiszolgálják...

- Jó, most már elég lesz! - vetett szigorú pillantást a szolgálóra Yoora hercegnő. Erre a szolgálólány meghajolt, majd villámgyors léptekkel elsietett.

- És ki lesz kifestve, HaNa? - kérdezte nagy meglepetten a királyné, amikor látta, hogy HaNa arca teljesen természetes, és nincs is kifestve.

- A természetesség híve vagyok, édesanyám. - nevetett HaNa, aki úgy érezte, kezd kicsit feloldódni az idegen környezetben.

- De hiszen te ezerszer hiúbb vagy ennél, HaNa! - hitetlenkedett Yoora, aki mindig csak azt hajtogatta, hogy HaNa milyen hiú.

- Nem igaz! Vagyis... - mondta bizonytalanul HaNa. Rájött, itt nem lesz könnyű beilleszkedni. - Mostantól a természetesség híve vagyok. Vagyok elég szép ahhoz, hogy ne fessem magam!

- Na, ezért vagy hiú. - mondta kurtán Yoora, majd ruhája alól kivett egy érett almát, és elkezdte rágcsálni. - Azért eszem, hogy tiszták maradjanak a fogaim. Egy hercegnőnek nem illik koszos fogakkal elmenni törvényhirdetésre! - mondta hangosan, hogy HaNa is meghallja, aki ezek hallatára ösztönből kinyújtotta a kezét. 

- Úgy van, Princess, minden nap egy alma az orvost távol tartja! - kacsintott Yoora, és HaNa kezébe nyomott egy almát, aki erre elkezdte enni. Sose ettem még ilyen finom almát, gondolta HaNa. Gondolkozott rajta, hogy kimondja-e ezeket a szavakat, majd végül úgy döntött, hogy nem mondja ki. Hiszen Shillában valószínűleg minden alma ilyen finom.

- Ha megettétek az almát, kifest titeket Yura szolgáló. - mosolygott YungSu királyné, majd elindult a palota irányába, és maga után intette a hercegnőket.

3. rész

HaNa körülnézett az öltözőszobájában. Vörös színű volt, tele virágokkal. Egy hatalmas ablakon sütött be a nap, olyan helyről, ahol senki nem járt, hogy a hercegnőt meg ne lássák öltözés közben. De mivel a hercegnő ezt nem tudta, gondosan elhúzta a függönyt, lehuppant a székre, és alaposabban szemügyre vette ruháját. Türkiz színű volt, ezüst motívumokkal, és citromsárga csíkokkal. HaNa életében nem látott még ilyen gyönyörű ruhát. Sokkal szebb volt, mint az ilyen korban játszódó filmekben.

A lány dedobta a hálóingét, és belebújt új ruhájába. A tükör elé állt, és erényesen mosolygott magára:

- Pompás!

Hirtelen egy lány lépett be a szobába. Hosszú, éjfekete haja volt, és fekete szeme. Hasonló ruhában  volt, mint HaNa. A lány elmosolyodott.

- Tudtam ám, hogy mindig is hiú voltál, Kim HaNa!

HaNa ijedten bámult a lányra, aki csak nevetett.
- Már nem is köszönsz szegény nővérednek? Hahó, Yoora vagyok, hallasz?

HaNa összekapta magát, és memorizálta magában a Yoora nevet. Yoora hercegnő HaNa nővére volt. Gyönyörű, barátságos 21 éves lány, aki a hercegnők körében mindig pajkos és vidám, de felséges szülei és alattvalói társaságában hűvös és szigorú. 

- Üdvözöllek, nővérem! - kiáltott nevetve HaNa, és átölelte Yoora-t. HaNa úgy gondolta, hogy a nővére megbízható, és talán elhiszi, ha elmondja neki az igazságot, hogy ő, mint 21. századi lány, csöppent bele hirtelen a történetbe. HaNa hercegnő enyhén kétségbe volt esve. Talán mégse kellett volna JiNa néni kívánságporát felhasználni? "Kim HaNa!" - figyelmeztette magát - "Otthon nem voltak barátaid, szegény voltál, édesanyád pedig... na, ő hiányzik..."

- Gyere, menjünk anyánkhoz! - kacsintott Yoora, megfogta HaNa kezét, és kivezette a szobából.

A királyi palota felé tartva hirtelen megpillantották a királynét. Háttal állt, majd a léptek zajára megfordult.

HaNa falfehérre sápadt. A királyné arca teljesen olyan volt, mint JiNa nénié...

2. rész

HaNa kimászott az ágyból. Félálomban a papucsába akarta csúsztatni a lábait, de azokat nem találta sehol. Próbálta kinyitni a szemeit, és úgy vélte, valami megváltozott körülötte. Homályosan más színfoltokat látott, mint egyébként szokott. Felállt, és homályos foltok közepette elindult az egyetlen, számára észlelt tárgy, az ajtó felé. Félálomban tántorogva hirtelen nekiment egy fiatal lánynak.
- Hé, nem tudsz vigyázni? - kérdezte HaNa, mert azt hitte, az idegesítő húgával ütközött össze.
- Bocsásson meg felséged! - bömbölte a lány, és térdre esett HaNa előtt. Az újsütetű "felség" rábámult a lányra, és hirtelen minden kitisztult előtte. Az ismeretlen lányon hosszú, lila ruha volt, valahonnan ismerős... Igen, igen! A három királyság kori filmekben ilyen ruhákban vannak a szolgálók. HaNa első gondolata az volt, hogy ő is, és a vele szemben álló hölgyike is lerészegedtek egy jelmezbálban, és most a lány azt képzeli róla, hogy valami királyi sarj.
- Kérlek, nézz a szemembe. - mondta parancsoló hangon HaNa. A lány a szemébe nézett. Felség megállapította, hogy nem részeg ő sem, és a másik sem. Akkor mi lehet?
- Mi lehet ez? - mondta ki hangosan is HaNa a gondolatát. A szolgálóruhás lány alázatosan visszakérdezett:
- Mire gondol, hercegnő?
Aha, szóval hercegnő, gondolta HaNa. De miért hercegnő? Egyáltalán hogy kerül ő ide?
Mint a villám, cikázott át az agyán a megvilágosodás: a por! JiNa néni kívánságpora! Ő akart lenni a régmúlt embere - és most itt van. A nagynénje babonája nem is annyira babona... inkább valami különleges boszorkányság, amiben valami valós van.
Az eddig félénken viselkedő lány, immár hercegnő kihúzta magát, és rárivallt a szolgára:
- Mondd meg a nevedet!
- Új szolgáló vagyok. - mondta remegő hanggal a szolgálólány. - A nevem Yura.
- Nos, Yura... - mondta öntelten HaNa hercegnő, teljesen beleélve magát a hercegnőségbe. - Tudnod kell, hogy két kanál cukorral kérem a teát mindig. Ez a legfontosabb. A többit megtanulod.
- Igenis, hercegnő. - mosolyodott el Yura.
- Mire vársz? Hozd azt a teát!
HaNa megvárta, amíg a szolgálója kimegy, aztán lehuppant az ágyra, és érdeklődő tekintete végigsuhant a szobán.
- Ez olyan... királyi. - mormogta magában.
Míg HaNa elmélkedett, Yura a tea behozása nélkül kintről kiáltott:
- Őfelsége megérkezett!
A király dörgő léptekkel ment be HaNa hercegnő szobájába.
- Lányom, készülj! Hamarosan a nővéreddel törvényt hirdettek. - mondta mély, dörgő, de mégis barátságos hangon.
- Igenis, felséges apám. - hajtotta le a fejét tisztelettudóan HaNa. - Mindjárt megkeresem a legszebb ruhámat.
- De hisz Yura már elkészítette, kimosta és simára vasalta neked! - nézett rá értetlenül a király. - Mindig ő készíti ki neked! Talán ma te is szolgáló szeretnél lenni?
- Nem, apám, csak gondoltam...
- Mit gondoltál, HaNa?
- Semmi, nem fontos. - mondta HaNa, meghajolt édesapja előtt, felkapta a ruhát, és zavarában az öltöző szobájába ment sietős léptekkel.

1. rész

Micsoda érzés, mikor az ember hullafáradtan bezuhan az ágyába, és alszik, ameddig csak tud! De Kim HaNa-nak ez nem annyira csodás. Túl van élete leges-leges, és ha még lehet, annál is katasztrofálisabb napján. Szegény nagynénje aznap távozott az élők sorából. Utolsó szavai unokahúgához ezek voltak: Majd ha a túlvilágon leszek, a te életed megváltozik. Ígérem. Több leszel, sokkal több, máshol, más időben.
HaNa fejéből nem ment ki ez a gondolat. Csak sírt és sírt, hisz imádott nagynénjét vesztette el, azonban kíváncsi volt, hogy mit jelenthetnek ezek a mondatok. Más időben? Biztos akkor, ha majd felnőtt lesz, gondolta a lány. És máshol? Valószínű, hogy el fogja hagyni a kisvárost, és Szöulba költözik. Eddig érthető. De mi az, mégis mint jelenthet, hogy sokkal több lesz? És szegény JiNa néni hogy tudja ezt biztosítani?

HaNa töprengése közben halk lépteket hallott. Tudta, hogy édesanyja az, mert a lépteket sírás és jajgatás kísérte. HaNa anyja a nővérét vesztette el.
A sírdogáló nő benyitott a lányhoz, és megerőltetett egy mosolyt.
- Jól takarózz be, kislányom, nagyon hideg van már! - suttogta szelíden, de a hangjából tisztán hallani lehetett a szomorúságát.
- Anya... - kockáztatta meg HaNa. - Hogy értette azt JiNa néni, amit nekem mondott?
A félhomályban HaNa meglátta édesanyja könnyező szemeit, és úgy döntött, hogy nem próbálkozik többet ezzel a kérdéssel.

Végül a nő mégiscsak megszólalt:
- Tudod, nagynénéd Amerikában járt tavaly. Ott egy asszonytól kapott egy zacskó port, amit halála napján annak kell adnia, akinek tiszta szívből kívánja, hogy az történjen vele, ami a szíve vágya. Ha ez a por az emberre ráhull, egy olyan világba repíti, ami közel áll hozzá, és életét ott töltheti. Tudom, marhaság. A nővérem mindig is babonás volt. - itt megállt egy pillanatra, és szeretettel gondolt JiNa-ra, aki nem is kicsit volt babonás. A polca kishíján tele volt horoszkópos, ezoterikus újságokkal.
- Még mindig itt van a zsebemben az a por. Azt hittem, cukor... - súgta HaNa.

HaNa édesanyjának szeme egyre jobban könnyes lett, majd kishíján elfogta a zokogás. Kiviharzott a szobából, hogy lánya ne lássa sírni.

Azonban HaNa jól tudta, hogy fáj neki, hisz ő maga is szomorú volt. De a szomorúságánál erősebb volt a kíváncsisága. A zsebéből előhalászta a nagynénjétől kapott port, és kívánt.
- Bár olyan helyen élnék, ahol nem gyötör többet JiNa néni halála, ahol elérhetek valamit, és az emberek igazán szeretnek. Bárcsak a régmúlt embere lennék...

HaNa a hajára szórta a port, és visszadugta a zsebébe.
- Látom, nem igazán válik be... JiNa néni tényleg nagyon babonás volt. - suttogott magában, majd szép lassan elaludt, és az álomba vitte magával minden jó és rossz emlékét, hogy holnap új életet kezdhessen: másként, máshol, másokkal...