- Yoora agyon dolgoztat... - panaszkodott Yurának SungTae.
- Nekem nem kell annyit ugrálnom. - mondta kissé dicsekedve Yura.
SungTae az ágyhoz csapta a párnát.
- Állandóan ugráltatnak! Nem igaz...
A szelídnek és kedvesnek tűnő SungTae még bosszankodott egy sort, és közben észre sem vette, hogy Yoora mosolyogva állt az ajtóban, és figyelte a jelenetet. Mikor SungTae pillantása mégis odatévedt, a lány elsápadt, és térdre esett.
- Nem úgy gondoltam, hercegnő, bocsásson meg!
- Ezúttal megbocsátok. - mondta, a szigorú stílusát felvéve Yoora, majd kiment a szobából.
Yura szolgáló is elment, SungTae pedig egyedül maradt. Kiment az udvarra, leült egy lépcsőfokra, és lefelé nézve szomorkodott.
- Hogy lehet az, hogy nekem semmi se sikerül? Így is nagyon szegény vagyok, Yoora hercegnő sem fogad el...
Miközben így tűnödött, egy hang szólította meg:
- Segíthetek?
Ez egy halk, büszke és szeretetre méltó hang volt. SungTae felemelte a fejét, mire az előbbi lány, aki őt megszólította, felpörgött, és elkezdett hadarni.
- Csodás, csodás, nagyszerű! A nevem ShinHye! Szívesen segítek bármiben! Beöltözöm én akár szolgálónak helyetted! De! A legtöbbet a pénzemmel tudok segíteni, hisz én vagyok Shilla leggazdagabbja! Nos, milyen rangra emeljelek? Bármit teljesíteni tudok, bármit! - hadarta a lány.
- Nem kell nekem semmi, csak hogy normálisan tudjak szolgálni. - mondta szomorúan SungTae. - Ebben te nem tudsz segíteni, mert szeretnék én maradni a szolgáló.
- Jó, jó... - mondta ShinHye, és elviharzott. - Találkozunk még! - kiáltotta futtában.
SungTae-ből kitört a nevetés. Miközben ő ott nevetett egymagában, Yura is odacsapódott hozzá.
- Képzeld, NiNeul-höz került egy új udvarhölgy! Mindjárt odamegyek, hogy részvétemet fejezzem ki.
- Ki az a NiNeul? - kérdezte SungTae.
- A leggonoszabb udvarhölgy... Mindent megtenne, hogy akár a világot is ő uralja. Senki nem szereti. Még a saját unokahúga, ShinHye sem.
- ShinHye? Úristen, az előbb volt itt az a lány, hogy segítsen!
- Tőle ne tarts, ő igazán jó szándékú lány. Néha kicsit idiótán viselkedik, de kedves, és bármit megtenne, hogy segítsen, és az embereket boldoggá tegye.
- Értem.
- Na, gyere! - állt fel mosolyogva Yura. - Irány a munka!
A piac nincs túl messze a palotától. HaNa, Yoora és HaRa, a hercegnők elindultak a piacra, de kíséret nélkül, mivel Yoora kislánykorában megtanult a karddal bánni, mert rengeteget nézte a hwarangokat. Így meg tudták védeni magukat. Álruhában mentek, és titokban - már kezdett alkonyulni, és a három hercegnő kiszökött a palotából, hogy láthassák a piacot, a városi életet. Erről a titokról csak YungSu királyné tudott, aki szintén velük tartott.
- Ilyen a piac? - kérdezte HaRa.
- Ilyen bizony. - bólogatott elmélyedve Yoora.
HaNa össze-vissza rohangált, hogy megcsodálja a gyönyörű díszeket, amikből neki is volt a palotában bőven, de ezek valahogy mégis érdekesebbnek bizonyultak.
HaNa belejött a középkori életbe, boldogan élvezkedett a piacon és a palotában. A 21. századi élete nem tűnt jónak - barátok nélkül, szegénységben. Nagynénje elhunyt, édesanyja is súlyos beteg volt már. Az élete egyetlen jó dolga az volt, hogy volt egy bátyja, SeungJo. Nagyon jó testvérek voltak, mindent meg tudtak beszélni egymással. Kicsit talán hiányzott is neki SeungJo, de ez a középkori élet ezerszer szeretnivalóbb volt számára.
- Anyám, megvehetem? - kérdezte HaNa örömmel, a kezében egy gyönyörű kék díszt tartva.
- Egy hercegnőnek ilyet kérdezni? - nevetett YungSu királyné. - Persze, hogy megveheted. Bár, nekem az a másik jobban tetszik.
- De gyönyörű! - ujjongott HaNa, és azt a díszt is felkapta. - Ez a kettő lesz az enyém. Azt a sárgát megveszem anyámnak, a gyöngydíszes pedig HaRa-é lesz. Yoora pedig kap egy zöldet.
- Ezeket szeretném. - nyújtotta át az árusnak, az pedig meglepődve becsomagolta.
- Nem lesz ez kicsit drága?
- Dehogy! - nevetett HaNa, és odaadta a pénzt.
Az árus vigyorogva tette el a pénzt, és odaadta HaNa-nak a becsomagolt díszeket.
A királyné és a hercegnők továbbmentek. HaNa önfeledten bámulta a gyönyörű szerzeményeit, és közben megfeledkezett magáról. Valószínűleg egy hasonlóan elkalandozott ember sétált vele szemben: HaNa összeütközött vele. A hercegnő kezéből kipotyogott minden, és elesett. A másik ember hasonlóképp. HaNa ránézett a férfira, és meglepődött. Olyan, mint SeungJo! De lehet, hogy csak illúzió. HaNa elkapta a tekintetét, és mégegyszer ránézett. Határozottan olyan volt, mint a bátyja.
- Jó napot, HaNa vagyok. - hajolt meg a lány, miután felállt.
- Én meg SeungJo.
- Úristen. - suttogta HaNa, majd elfutott.
A szelídnek és kedvesnek tűnő SungTae még bosszankodott egy sort, és közben észre sem vette, hogy Yoora mosolyogva állt az ajtóban, és figyelte a jelenetet. Mikor SungTae pillantása mégis odatévedt, a lány elsápadt, és térdre esett.
- Nem úgy gondoltam, hercegnő, bocsásson meg!
- Ezúttal megbocsátok. - mondta, a szigorú stílusát felvéve Yoora, majd kiment a szobából.
Yura szolgáló is elment, SungTae pedig egyedül maradt. Kiment az udvarra, leült egy lépcsőfokra, és lefelé nézve szomorkodott.
- Hogy lehet az, hogy nekem semmi se sikerül? Így is nagyon szegény vagyok, Yoora hercegnő sem fogad el...
Miközben így tűnödött, egy hang szólította meg:
- Segíthetek?
Ez egy halk, büszke és szeretetre méltó hang volt. SungTae felemelte a fejét, mire az előbbi lány, aki őt megszólította, felpörgött, és elkezdett hadarni.
- Csodás, csodás, nagyszerű! A nevem ShinHye! Szívesen segítek bármiben! Beöltözöm én akár szolgálónak helyetted! De! A legtöbbet a pénzemmel tudok segíteni, hisz én vagyok Shilla leggazdagabbja! Nos, milyen rangra emeljelek? Bármit teljesíteni tudok, bármit! - hadarta a lány.
- Nem kell nekem semmi, csak hogy normálisan tudjak szolgálni. - mondta szomorúan SungTae. - Ebben te nem tudsz segíteni, mert szeretnék én maradni a szolgáló.
- Jó, jó... - mondta ShinHye, és elviharzott. - Találkozunk még! - kiáltotta futtában.
SungTae-ből kitört a nevetés. Miközben ő ott nevetett egymagában, Yura is odacsapódott hozzá.
- Képzeld, NiNeul-höz került egy új udvarhölgy! Mindjárt odamegyek, hogy részvétemet fejezzem ki.
- Ki az a NiNeul? - kérdezte SungTae.
- A leggonoszabb udvarhölgy... Mindent megtenne, hogy akár a világot is ő uralja. Senki nem szereti. Még a saját unokahúga, ShinHye sem.
- ShinHye? Úristen, az előbb volt itt az a lány, hogy segítsen!
- Tőle ne tarts, ő igazán jó szándékú lány. Néha kicsit idiótán viselkedik, de kedves, és bármit megtenne, hogy segítsen, és az embereket boldoggá tegye.
- Értem.
- Na, gyere! - állt fel mosolyogva Yura. - Irány a munka!
A piac nincs túl messze a palotától. HaNa, Yoora és HaRa, a hercegnők elindultak a piacra, de kíséret nélkül, mivel Yoora kislánykorában megtanult a karddal bánni, mert rengeteget nézte a hwarangokat. Így meg tudták védeni magukat. Álruhában mentek, és titokban - már kezdett alkonyulni, és a három hercegnő kiszökött a palotából, hogy láthassák a piacot, a városi életet. Erről a titokról csak YungSu királyné tudott, aki szintén velük tartott.
- Ilyen a piac? - kérdezte HaRa.
- Ilyen bizony. - bólogatott elmélyedve Yoora.
HaNa össze-vissza rohangált, hogy megcsodálja a gyönyörű díszeket, amikből neki is volt a palotában bőven, de ezek valahogy mégis érdekesebbnek bizonyultak.
HaNa belejött a középkori életbe, boldogan élvezkedett a piacon és a palotában. A 21. századi élete nem tűnt jónak - barátok nélkül, szegénységben. Nagynénje elhunyt, édesanyja is súlyos beteg volt már. Az élete egyetlen jó dolga az volt, hogy volt egy bátyja, SeungJo. Nagyon jó testvérek voltak, mindent meg tudtak beszélni egymással. Kicsit talán hiányzott is neki SeungJo, de ez a középkori élet ezerszer szeretnivalóbb volt számára.
- Anyám, megvehetem? - kérdezte HaNa örömmel, a kezében egy gyönyörű kék díszt tartva.
- Egy hercegnőnek ilyet kérdezni? - nevetett YungSu királyné. - Persze, hogy megveheted. Bár, nekem az a másik jobban tetszik.
- De gyönyörű! - ujjongott HaNa, és azt a díszt is felkapta. - Ez a kettő lesz az enyém. Azt a sárgát megveszem anyámnak, a gyöngydíszes pedig HaRa-é lesz. Yoora pedig kap egy zöldet.
- Ezeket szeretném. - nyújtotta át az árusnak, az pedig meglepődve becsomagolta.
- Nem lesz ez kicsit drága?
- Dehogy! - nevetett HaNa, és odaadta a pénzt.
Az árus vigyorogva tette el a pénzt, és odaadta HaNa-nak a becsomagolt díszeket.
A királyné és a hercegnők továbbmentek. HaNa önfeledten bámulta a gyönyörű szerzeményeit, és közben megfeledkezett magáról. Valószínűleg egy hasonlóan elkalandozott ember sétált vele szemben: HaNa összeütközött vele. A hercegnő kezéből kipotyogott minden, és elesett. A másik ember hasonlóképp. HaNa ránézett a férfira, és meglepődött. Olyan, mint SeungJo! De lehet, hogy csak illúzió. HaNa elkapta a tekintetét, és mégegyszer ránézett. Határozottan olyan volt, mint a bátyja.
- Jó napot, HaNa vagyok. - hajolt meg a lány, miután felállt.
- Én meg SeungJo.
- Úristen. - suttogta HaNa, majd elfutott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése