HaNa kimászott az ágyból. Félálomban a papucsába akarta csúsztatni a lábait, de azokat nem találta sehol. Próbálta kinyitni a szemeit, és úgy vélte, valami megváltozott körülötte. Homályosan más színfoltokat látott, mint egyébként szokott. Felállt, és homályos foltok közepette elindult az egyetlen, számára észlelt tárgy, az ajtó felé. Félálomban tántorogva hirtelen nekiment egy fiatal lánynak.
- Hé, nem tudsz vigyázni? - kérdezte HaNa, mert azt hitte, az idegesítő húgával ütközött össze.
- Bocsásson meg felséged! - bömbölte a lány, és térdre esett HaNa előtt. Az újsütetű "felség" rábámult a lányra, és hirtelen minden kitisztult előtte. Az ismeretlen lányon hosszú, lila ruha volt, valahonnan ismerős... Igen, igen! A három királyság kori filmekben ilyen ruhákban vannak a szolgálók. HaNa első gondolata az volt, hogy ő is, és a vele szemben álló hölgyike is lerészegedtek egy jelmezbálban, és most a lány azt képzeli róla, hogy valami királyi sarj.
- Kérlek, nézz a szemembe. - mondta parancsoló hangon HaNa. A lány a szemébe nézett. Felség megállapította, hogy nem részeg ő sem, és a másik sem. Akkor mi lehet?
- Mi lehet ez? - mondta ki hangosan is HaNa a gondolatát. A szolgálóruhás lány alázatosan visszakérdezett:
- Mire gondol, hercegnő?
Aha, szóval hercegnő, gondolta HaNa. De miért hercegnő? Egyáltalán hogy kerül ő ide?
Mint a villám, cikázott át az agyán a megvilágosodás: a por! JiNa néni kívánságpora! Ő akart lenni a régmúlt embere - és most itt van. A nagynénje babonája nem is annyira babona... inkább valami különleges boszorkányság, amiben valami valós van.
Az eddig félénken viselkedő lány, immár hercegnő kihúzta magát, és rárivallt a szolgára:
- Mondd meg a nevedet!
- Új szolgáló vagyok. - mondta remegő hanggal a szolgálólány. - A nevem Yura.
- Nos, Yura... - mondta öntelten HaNa hercegnő, teljesen beleélve magát a hercegnőségbe. - Tudnod kell, hogy két kanál cukorral kérem a teát mindig. Ez a legfontosabb. A többit megtanulod.
- Igenis, hercegnő. - mosolyodott el Yura.
- Mire vársz? Hozd azt a teát!
HaNa megvárta, amíg a szolgálója kimegy, aztán lehuppant az ágyra, és érdeklődő tekintete végigsuhant a szobán.
- Ez olyan... királyi. - mormogta magában.
Míg HaNa elmélkedett, Yura a tea behozása nélkül kintről kiáltott:
- Őfelsége megérkezett!
A király dörgő léptekkel ment be HaNa hercegnő szobájába.
- Lányom, készülj! Hamarosan a nővéreddel törvényt hirdettek. - mondta mély, dörgő, de mégis barátságos hangon.
- Igenis, felséges apám. - hajtotta le a fejét tisztelettudóan HaNa. - Mindjárt megkeresem a legszebb ruhámat.
- De hisz Yura már elkészítette, kimosta és simára vasalta neked! - nézett rá értetlenül a király. - Mindig ő készíti ki neked! Talán ma te is szolgáló szeretnél lenni?
- Nem, apám, csak gondoltam...
- Mit gondoltál, HaNa?
- Semmi, nem fontos. - mondta HaNa, meghajolt édesapja előtt, felkapta a ruhát, és zavarában az öltöző szobájába ment sietős léptekkel.
- Hé, nem tudsz vigyázni? - kérdezte HaNa, mert azt hitte, az idegesítő húgával ütközött össze.
- Bocsásson meg felséged! - bömbölte a lány, és térdre esett HaNa előtt. Az újsütetű "felség" rábámult a lányra, és hirtelen minden kitisztult előtte. Az ismeretlen lányon hosszú, lila ruha volt, valahonnan ismerős... Igen, igen! A három királyság kori filmekben ilyen ruhákban vannak a szolgálók. HaNa első gondolata az volt, hogy ő is, és a vele szemben álló hölgyike is lerészegedtek egy jelmezbálban, és most a lány azt képzeli róla, hogy valami királyi sarj.
- Kérlek, nézz a szemembe. - mondta parancsoló hangon HaNa. A lány a szemébe nézett. Felség megállapította, hogy nem részeg ő sem, és a másik sem. Akkor mi lehet?
- Mi lehet ez? - mondta ki hangosan is HaNa a gondolatát. A szolgálóruhás lány alázatosan visszakérdezett:
- Mire gondol, hercegnő?
Aha, szóval hercegnő, gondolta HaNa. De miért hercegnő? Egyáltalán hogy kerül ő ide?
Mint a villám, cikázott át az agyán a megvilágosodás: a por! JiNa néni kívánságpora! Ő akart lenni a régmúlt embere - és most itt van. A nagynénje babonája nem is annyira babona... inkább valami különleges boszorkányság, amiben valami valós van.
Az eddig félénken viselkedő lány, immár hercegnő kihúzta magát, és rárivallt a szolgára:
- Mondd meg a nevedet!
- Új szolgáló vagyok. - mondta remegő hanggal a szolgálólány. - A nevem Yura.
- Nos, Yura... - mondta öntelten HaNa hercegnő, teljesen beleélve magát a hercegnőségbe. - Tudnod kell, hogy két kanál cukorral kérem a teát mindig. Ez a legfontosabb. A többit megtanulod.
- Igenis, hercegnő. - mosolyodott el Yura.
- Mire vársz? Hozd azt a teát!
HaNa megvárta, amíg a szolgálója kimegy, aztán lehuppant az ágyra, és érdeklődő tekintete végigsuhant a szobán.
- Ez olyan... királyi. - mormogta magában.
Míg HaNa elmélkedett, Yura a tea behozása nélkül kintről kiáltott:
- Őfelsége megérkezett!
A király dörgő léptekkel ment be HaNa hercegnő szobájába.
- Lányom, készülj! Hamarosan a nővéreddel törvényt hirdettek. - mondta mély, dörgő, de mégis barátságos hangon.
- Igenis, felséges apám. - hajtotta le a fejét tisztelettudóan HaNa. - Mindjárt megkeresem a legszebb ruhámat.
- De hisz Yura már elkészítette, kimosta és simára vasalta neked! - nézett rá értetlenül a király. - Mindig ő készíti ki neked! Talán ma te is szolgáló szeretnél lenni?
- Nem, apám, csak gondoltam...
- Mit gondoltál, HaNa?
- Semmi, nem fontos. - mondta HaNa, meghajolt édesapja előtt, felkapta a ruhát, és zavarában az öltöző szobájába ment sietős léptekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése